Az új burkolat kiválasztása izgalmasabb, mint az aljzat vizsgálata. Mégis az utóbbi dönti el, hogy a járólap, parketta vagy más padló évek múlva is stabil marad-e. A kész felület alatt maradó hibák nem tűnnek el; legfeljebb később és drágábban jelentkeznek.

Tipikus helyzet, hogy az esztrich szép szürke, tapintásra száraz, ezért indulna a burkolás. A kivitelező mér, és kiderül, hogy a nedvességtartalom még nem megfelelő. Ilyenkor a várakozás bosszantó, de a nedves aljzatra ragasztott burkolat felválása vagy a fa padló deformációja sokkal nagyobb veszteség.

A fogadófelületet rendszerként kell vizsgálni

Nem elég egyetlen ponton vízmértéket tenni rá. Ellenőrizni kell a szilárdságot, síkpontosságot, repedéseket, nedvességet, tisztaságot, nedvszívást és a meglévő hézagokat. A követelményt a választott burkolat, ragasztó és helyiség használata határozza meg.

A laza, porló felső réteg nem biztosít tartós tapadást. Kaparással, kopogtatással és szükség esetén műszeres vizsgálattal lehet képet kapni az állapotról. Ha az esztrich felülete gyenge, nem az a megoldás, hogy több alapozót öntünk rá. Előbb tisztázni kell, milyen mélységig hibás és milyen javítás kompatibilis vele.

Nedvesség: a szem nem mérőműszer

Az aljzat száradási ideje függ a vastagságtól, anyagtól, hőmérséklettől, páratartalomtól és szellőzéstől. Naptár alapján legfeljebb becsülni lehet. A burkolásra való alkalmasságot az adott rendszerhez elfogadott mérési módszerrel és határértékkel kell igazolni.

Padlófűtésnél a felfűtési és lehűtési protokoll különösen fontos. Dokumentálni kell a folyamatot, és a burkolás előtt megfelelő állapotba kell hozni a rendszert. A hirtelen hőterhelés vagy a túl korai bekapcsolás repedést, tapadási hibát és deformációt okozhat.

Itt szokott félremenni a dolog: egy kézi, felületi nedvességjelző alacsony értéket mutat, ezt kész tényként kezelik. Az ilyen eszköz tájékozódásra hasznos lehet, de nem minden esetben helyettesíti az előírt mélységű, szabványos mérést. A mérési jegyzőkönyv nem fölösleges papír, hanem döntési alap.

Sík vagy vízszintes?

A két fogalom nem ugyanaz. Egy terasz szándékosan lejt, mégis lehet síkpontos; egy beltéri aljzat lehet közel vízszintes, de hullámos. A burkolat mérete és fektetési módja meghatározza, mekkora eltérés fogadható el. Nagy lapok és hosszú elemek érzékenyebbek a hullámokra.

Hosszú alumínium léccel több irányban ellenőrizhető a felület. Jelölni kell a magas és mély pontokat, majd eldönteni, csiszolás, javítóhabarcs vagy aljzatkiegyenlítő szükséges-e. Az aljzatkiegyenlítő nem korlátlan vastagságú betonpótló; a gyártó által megadott rétegvastagságban, előkészítéssel és alapozással használható.

Az ajtóknál a kész rétegek magasságát is számolni kell. Ragasztó, burkolat, alátét és esetleges kiegyenlítés együtt könnyen magasabb padlót eredményez, mint amire az ajtó, küszöb vagy lépcső készült. Ezt a burkolat megérkezése előtt kell tisztázni.

Repedések és mozgási hézagok

Nem minden hajszálrepedés jelent szerkezeti veszélyt, de minden repedést meg kell vizsgálni. Számít, aktív-e, milyen irányú, milyen széles, és átmegy-e a teljes szerkezeten. Mozgó vagy ismeretlen eredetű repedést nem szabad egyszerűen átragasztani.

A meglévő dilatációs hézagokat a burkolati rendszerben is tovább kell vezetni az előírás szerint. Falak, oszlopok, eltérő szerkezetek és nagy felületek találkozásánál perem- vagy mezőhézag lehet szükséges. A fugaanyag nem helyettesíti automatikusan a mozgási hézagot.

Repedésáthidaló lemez vagy leválasztó rendszer bizonyos helyzetekben segíthet, de nem univerzális megoldás. Meg kell határozni a repedés okát, a várható mozgást és a terhelést. Egy szerkezeti problémát nem lehet egy vékony membrán mögé rejteni.

Tisztítás és alapozás

Festék, gipsz, olaj, ragasztómaradvány és építési por mind ronthatja a tapadást. A felületet mechanikusan és a rendszernek megfelelően kell megtisztítani. A porszívózás általában megbízhatóbb, mint a por szétseprése.

Az alapozót az aljzat nedvszívása és a rá kerülő anyag alapján kell választani. Nedvszívó cementes aljzat, tömör beton és régi kerámia burkolat nem ugyanazt az előkészítést igényli. A hígítást, anyagszükségletet és száradást a műszaki adatlap szerint kell tartani.

Egy próbafelület sokat elárulhat a tapadásról és az anyag viselkedéséről. Ha az alapozó gyöngyözik, nem szárad, vagy a kiegyenlítő a régi réteggel együtt leválik, nem szabad továbbhaladni abban a reményben, hogy a teljes felület majd jobb lesz.

Ellenőrző pontok a burkoló érkezése előtt

Legyen ismert az aljzat típusa és kora, készüljön megfelelő nedvességmérés, legyen kijelölve minden repedés és hézag. Ellenőrizzük a síkot, a kész padlómagasságot, a küszöböket, lefolyókat és padlófűtést. Legyen tiszta a munkaterület, és álljon rendelkezésre az összeillő alapozó, javító- vagy kiegyenlítő rendszer.

Az aljzat ellenőrzése nem lassítja a burkolást, hanem megelőzi, hogy rossz feltételekkel kezdődjön el. Amit a lapok lerakása előtt meg lehet mérni és javítani, azt később csak bontással lehet elérni. Ezért a legjobb burkolási döntés sokszor az, hogy egy nappal még nem kezdünk burkolni.